Minden ember a boldogságot keresi az életében, sokan érzik úgy azonban, hogy ezt számukra lehetetlen elérni vagy megtalálni. De vajon tudják-e ezek az emberek, hogy a boldogságot sosem kívül kell keresni... ?!
Az egyik legnagyobb hibája az emberi gondolkodásnak az, hogy mindig a körülményektől várják a boldogságot. Azt gondolják, hogy akkor lesznek majd igazán boldogok, ha lesz egy szép házuk, egy szép autójuk vagy egy jól menő állásuk, vagy akár akkor, ha megtalálják az igaz szerelmet, esetleg ha tökéletes lesz a külsejük, sőt a legtöbb ember ezt mind együttvéve szeretné. Ezek a dolgok valóban jó érzéssel fognak minket eltölteni, de sosem fognak folyamatos boldogságot adni, mert a problémák ezektől függetlenül jönnek-mennek majd az ember életében, emellett a valós boldogságot nem ezek adják meg.
Erre a bolygóra tanulni születünk le, fejlődni, és bizony ehhez itt kellenek a negatív megtapasztalások is - természetesen a cél az lenne, hogy ezekre a megélésekre már ne legyen szükség ahhoz, hogy a lelkünk fejlődjön -, az emberiség múltját és a jelen fejlődési szintjét tekintve, azonban ennek a célnak az elérése sajnos még várat magára. De addig is tehetünk azért, hogy mindezt mihamarabb elérjük, mert minden csak rajtunk múlik és a gondolkodásunkon! Tudatosítanunk érdemes, hogy minden probléma a javunkat szolgálja, és meg kell benne találni azt, ami a tanítás számunkra... sosem szabad belesüllyedni ezekbe a gondokba, mert az semmi jót nem szül. Próbáljunk mindig kívülről rátekinteni az aktuális problémákra, mert ez segít megtalálni benne mindazt, ami számunkra építő jellegű. Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy másoknak milyen az élete (gazdagabbak mint mi, szebbek mint mi stb.), mert nincs olyan ember a Földön, akinek minden életterülete mindig rendben lenne, maximum olyan a hozzáállása, hogy a problémákat nem tekinti azoknak!
Csak nézzünk meg egy afrikai törzset (pl. a busmanokat), akik teljes harmóniában élve élnek a természettel, őket nem fertőzte meg a civilizációs ártalom. Ők tökéletes bizonyíték arra, hogy az embernek alapvetően nincs szüksége kacsalábon forgó palotára vagy mindent tudó sportautóra ahhoz, hogy boldog legyen.
Másrészt való igaz, hogy az ember társaslény, és ezért szüksége van társra, de a boldogságot ettől függetlenül nem a másik embertől kell várni. Valójában a másik embertől szeretetet várunk, és ez a "szeretve vagyok" érzés az, amit mindenki keres, mert az ember így érzi magát jól, biztonságban, boldognak. Viszont ezt az érzést mindenki megtudja teremteni saját magának, ha egy picit végre önmagára koncentrál és a lelkére, ez a kulcs a boldogsághoz! Ha szeretjük önmagunk, harmóniába kerülünk saját magunkkal, akkor többet nem lesz szükségünk arra, hogy külső tényezőktől várjuk a szeretetet, mert ezt képesek leszünk megadni saját magunknak is, a környezetünkben lévő dolgok csak felerősíthetik ezt az érzést, de sosem ezek adják meg!
A mai világban, amiben sajnos minden a külsőségekről, a tárgyakról szól, aminek a valós értéke elenyésző, teljesen elveszni látszanak azok a dolgok, amik valóban értékesek és amire figyelni kellene! A lélek, az emberi élet, a szeretet a legfontosabbak... Ha képesek vagyunk önmagunkat megszeretni úgy istenigazából, akkor nem lesz szükségünk semmire és senkire ahhoz, hogy tökéletesen boldogok legyünk! El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mert tökéletes ember nincs, de ha másképp nézem minden ember a maga nemében tökéletes és páratlan!
szeretettel:
Carmelian & Cedamuselérhetőség
carmelian14@gmail.com
cedamusmelin@gmail.com
facebook:
Carmelian Spirituális Segítő
Melin Cedamus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése