2014. március 17., hétfő

Mit ér a hűség a szerelemben?

Amikor a szeretetről beszélünk, akkor előbb-utóbb szóba kerül maga a szerelem is, és ha már a szerelemről esik szó, akkor elengedhetetlen a testi kapcsolat, hiszen ez magának a szerelemnek a beteljesedése. Pontosabban ennek kellene lennie.

A párkapcsolatoknál, mindenképpen meg kell említeni a hűség fogalmát, mert egy igaz kapcsolatban nagyon sok minden ezen alapszik. Nem akarok pillanatnyilag arra kitérni, hogy milyen esetek számítanak hűtlenségnek, mert nem ennek a felvázolása a cél. 

Most két ember azon kapcsolatáról beszélünk, amikor valóban hűségesek egymáshoz, hiszen szeretetük a másikuk kölcsönös tiszteletével is jár. Az egymás iránt érzett szeretetük arra ösztönzi őket, hogy másikuknak minél jobb legyen, minél többet adhassanak egymás számára. Így azok, akik hűségesek párjukhoz, valójában szeretik is őt, de akik alkalmanként vagy akár folyamatosan is félrelépnek, azok sokkal inkább saját magukat helyezik előtérbe, semmint azt a személyt, akihez szeretetüknek fűznie kellene őket. 

Egy-egy ilyen félrelépés minden esetben karmikus folyamatot indít el, még akkor is, ha a megcsalás nem derül ki. Maga a hűtlenség fájdalom okozására képes, és a szeretettel ellentétes. Mint tudjuk, minden ilyen cselekedet, akár megtudja a másik, akár nem, kiváltja a később megvalósulandó karmikus okozatokat. Ha pénzt lopunk mástól, de azt nem veszik észre, ez attól ugyanúgy "bűnnek" számít, mintha megtudná a károsult, ez így történik a félrelépés esetén is. A karma okozata pedig különböző lehet, nem kell azon csodálkozni, ha a későbbiekben az ilyen csalárd fél ugyanígy hűtlenség áldozatává válik. Lehet, hogy már nem ebben az életben, de előbb vagy utóbb neki is meg kell tapasztalnia majd az érem másik oldalát. 

Viszont lehet egy kapcsolat nyílt is, de ezt nem csak a pár egyik tagjának szükséges eldöntenie, mert ha csak egyikük ragaszkodik ehhez, ha csupán rá van erőszakolva ez a döntés a másikra, akkor nem beszélhetünk a most felvázolt esetben nyílt kapcsolatról, mert ez nem közös szabad akaratból megvalósuló döntés. Amennyiben valóban mindkettő nyílt kapcsolatot szeretne, mert úgy érzik ez többet ad mindkettőjük számára, akkor ebben az esetben nem lesznek karmikus okozatok. Azért nem, mert így ez nem képes fájdalomokozásra, hiszen minden a másik beleegyezésével és akaratával történik.

A legfontosabb azonban még is azt tudni - és téved az, aki máshogy vélekedik -, hogy a testi kapcsolat, a szexualitás egy energiaátadás, egy energiacsere, de ez az energia csak akkor őrzi meg valódi erejét, akkor a legerősebb, ha a két ember szereti egymást, és nem csak a testi kapcsolatot látja benne, hanem valóban a szeretetet, a szerelem beteljesedésének megélését. 


Szeretettel:
Carmelian & Cedamus



elérhetőség:
carmelian14@gmail.com
cedamusmelin@gmail.com

Facebook:
Carmelian Spirituális Gyógyító
Melin Cedamus


11 megjegyzés:

  1. Miért képes az ember szeretni azt, aki megcsalta?

    VálaszTörlés
  2. Ez engem is érdekelne?Aki sok sérelmet adott miért ragaszkodik még mindig az ilyenhez az ember?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csilla és Kedves Anonim Lélek!

      Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy mindennek több oka is lehet, hiszen ez egyén függő is. A legtöbb ember viszont amikor ilyet tesz, megfeledkezik arról, hogy szerettének ezzel fájdalmat okoz. Nem a másikra gondol, hanem saját magára, a saját vágyaira, félretéve minden mást, bízva abban, hogy mindez titokban marad. De ha így is maradna, ez még nem mentesít senkit. A másik része pedig csupán a vágy, a változatosság iránt, egy-egy alkalom megragadása.

      Az ilyen hűtlenség azt mutatja, hogy nem szereti és nem tiszteli igazán a fél a másikat, bár tudom, hogy sokan azzal érvelnek, hogy egy-egy félrelépés nem jelent semmit, de ha valaki igazán szereti és tiszteli párját, az nem lesz hűtlen hozzá semmilyen formában.

      Az emberek legtöbbje még úgy szeret, hogy ragaszkodik, birtokolni akarja a másikat, holott az igaz szeretetben ez a két dolog nem fér el. Lehet szeretni enélkül is! De tudni lehet megbocsátani is, igaz, ha folyamatos a sérelem, akkor érdemes olyan párt keresni, aki mellett a párkapcsolat valódi kiteljesedést adhat. Sokan félnek a magánytól, a szakítástól ezért ragaszkodnak, ezért bocsátanak meg (igaz ilyenkor ez utóbbi sosem lehet teljes, a megbocsátásnak nem érdekből, hanem szívből kell történnie, mely a későbbiekben sosem hordoz tüskét).

      Szeretettel:
      Carmelian & Cedamus

      Törlés
    2. Kedves Cedamus! Köszönöm, hogy válaszoltál. Tudod engem megcsaltak. Mikor megtudtam, első dühömben abban a pillanatban véget vetettem a kapcsolatnak, és nem tudom elképzelni, hogy valaha lesz folytatása. Ennek lassan már egy éve. Csak amikor elmúlt a haragom, és képes voltam elgondolkodni azon, ami történt, rájöttem arra, hogy én azt az embert mindennél jobban szeretem. Annak ellenére, amit tett. És ez a szeretet azóta sem múlt el, pedig tudom, hogy semmi értelme. Már túl vagyok rajta, rég megbocsátottam, rég elengedtem. De mindig szeretni fogom. Soha nem gondoltam, hogy ilyen mélyen tudok szeretni, és ez megijeszt. Főleg azért, mert ez az érzés már nem számít. Nem attól félek, hogy ettől az érzéstől kevesebb leszek, hanem attól, hogy gátként jelenik meg az életemben. Talán butaság lenne pont attól az embertől tanácsot kérni, aki a szeretetet a legfontosabbnak tartja, de talán tudnál abban segíteni, hogy ez a szeretet ne legyen (ön)pusztító.
      Köszönöm, hogy elolvasod. :)

      Törlés
    3. Kedves Csilla!

      Úgy érzékelem, hogy esetetekben nagyon erősek a karmikus szálak, ami mellett egy karmikus okozatot is meg kellett élned! Nem biztos (sőt!), hogy a szakítás volt a legjobb lehetőséged, ilyen mély és erős szeretet esetén a megbocsátás sokkal célravezetőbb lett volna. Úgy érzékelem, hogy a ragaszkodás még erős, még nem történt meg az elengedés sem, csak beletörődtél, hogy ez már megváltoztathatatlan.. de ez nem igaz.. a jövőt mi magunk írjuk döntéseinkkel, cselekedeteinkkel! :) Érdemesnek látok még egy esélyt adni ennek a kapcsolatnak! Ha nem.. akkor mindenképpen teljes elengedésre lesz szükség, és ennek megvalósulása esetén ez az önmarcangolás is meg fog szűnni! :)


      Szeretettel:
      Cedamus

      Törlés
  3. Kedves Cedamus mint 2-nek szeretni kell igazán másikat és nem szabad meg csalni másikat! Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen kedves Marta! :)

      Szeretettel:
      Cedamus

      Törlés
    2. Ha másik fele meg bánja bűneit és elénekli Kowaski és Vega számát hogy hülye vagyok de szeretlek nagyon de úgy akitek bűnöket elköveted hálljak ezt számot Helikon rádióban Keszthelyről és bemondva hogy neked küldöm Kowaskitol akkor megbocsátja minden bűnödet ✌✌ 👦👰👨 így lehet folytatni ahogy kep mutatja de valodi meg bánas kell köszönöm Cedamus minden neked a nehéz feladat

      Törlés
  4. Kedves Cedamus és Carmelian!

    Ez a megcsalás érdekes téma :)....egyrészt úgy gondolom,sok esetben emberek azért lépnek félre mert valami nem működik a kapcsolatukban és ezt a valamit a külvilágban próbálják megkeresni...van olyan is amikor menekülésként mennek bele pl. egy bántalmazó pár elől egy másik kapcsolatba, mert ott vélik megtalálni a védelmet. De igazából az a mondat forog a fejemben ami a cikkedben is benne van...az igazi szeretet nem birtokló...amikor hűséget várunk el a másik féltől akkor nem birtokolni akarjuk őt? Márai Sándor írja egy könyvében: "Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?"
    Én még tovább kérdeznék...amikor hűségesek vagyunk másokhoz, hűségesek vagyunk -e saját természetünkhöz? És kihez kell igazán hűségesnek lennünk, másokhoz, mások elvárásaihoz vagy önmagunkhoz? És ha valóban olyan szeretettel tudunk valakit szeretni amely nem birtokló akkor okozhat -e fájdalmat a hűtlenség? És ha fájdalmat okoz vajon az nem egyszerűen az ego játéka? Hiszen az igazán mély szeretet mint te is írtad nem birtokló és megbocsátó.
    Szeretettel
    Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anita!

      Igen, nagyon jól írtad, valóban így igaz!! :) A kérdésedre válaszolva mindenképpen azzal kell kezdenem, hogy más a szeretet és más a szerelem! A szeretet nem birtokol, nem ragaszkodik, még is él.. viszont a szerelem már más! A szerelem az igen, az ragaszkodó, birtokló. Ha hűséget fogadunk, de azt nem tartjuk be, akkor ezzel már ártani vagyunk képesek, viszont a nyílt kapcsolatokban ugyanez nem történhet meg. Ott (olyan civilizációkban), ahol a lélekfejlődés szempontjából már magasabb a fejlettség, már nincsenek párok, mindenki úgy szereti a másikat, mint ha a szerelme lenne, csak éppen szeretettel, úgy, mintha a testvére lenne, mintha a szülei lennének vagy gyermekei, nincs ragaszkodás, nincs ebből fakadó birtoklás, csak szeretet létezik. Persze a mai kor emberének ez még ma furcsa, még távoli, de ha valaki képtelen a hűségre, akkor ne vállaljon olyan kapcsolatot, amiben azt meg kell tartania, mert akkor, ahogy te is fogalmaztál önmagához is hűtlen lesz, ami mellett a saját karmáját is felveszi. Kényszerérzetből pedig nem szabad párkapcsolatban maradni, annak negatívja előbb-utóbb sok mindenre kihatással lesz!

      Szeretettel:
      Cedamus

      Törlés
    2. Kedves Cedamus! Amiről írsz fentebb, a nyitott kapcsolatokról, ami magasabb lelki fejlettségű civilizációkban létezik. Ott hogy élik meg ezt? Mindenki össze van kapcsolódva a szeretetben és ezért nincs ragaszkodás, féltékenység, hűtlenség? Nagyon érdekes lenne erről tudni, mivel elvileg mi is e felé haladunk majd a fejlődés útján gondolom... Egyáltalán milyen formában van ott a család? Gondolom ez nem egy anyagi világ amiről írsz. Másik ami érdekes: Szóval, ha valaki még nem tart ott a lelki fejlődésében, hogy meg tudja tartani a hűséget, akkor az a fajta nyitott kapcsolat ahol közös megegyezéssel, úgy döntenek nem várják el egymástól a hűséget, semmilyen karmát nem hordoz magában, ha ez nem ellentétes a két fél saját természetével? :) Köszönöm válaszodat!

      Törlés