Egy valódi segítő ismérve

A védelem címmel írt bejegyzésben már tettem említést olyan iskolákról, olyan mesterekről, akik nem nézik jó szemmel, ha pártfogoltjuk éppen eltávolodik tőlük, vagy máshol, másnál keres segítséget. Ugyanerről a jelenségről van szó ismételten, csak most nem a védelemről, hanem bizonyos emberi természetről, egy olyan tulajdonságról, ami valójában nem vezet sehova.

A segítők, még mindig kevesen vannak jelen! A fejlett lelkek száma - bár többszöröse annak, ami bolygónkon megszokott volt - még mindig nem annyi, amennyire szükség lenne, de az elvégzett feladatok így is nagyon szép eredményeket mutatnak. Nem fénylényekről vagy angyalokról van szó, hiszen őket már valóban csak a szeretet vezérli, hanem olyan fejlettebb emberi lelkekről, akik azért születtek le most közénk, hogy tudásukkal, energiájukkal segítsék embertáraikat. 

Mindig örömmel és szeretettel érdemes fogadnunk őket, töltsön el minket ez az érzés, ha egy újabb segítővel találkozunk, vagy hallunk róluk, és még akkor is, ha egyre többen tűnnek fel. Érezzünk így, ha olyan esetekről szerzünk tudomást, ami segítség volt mások számára, bárki más számára, és teljesen mindegy ilyen esetekben, hogy ki volt az, aki segített, mert a legfontosabb a segítségadás megtörténte. Ez mindig szeretetenergiát sugároz bolygónknak és minden itt élőnek, egy ember sikere, kiteljesedése és boldogabbá válása ugyanúgy kihat ennek energiája révén mindannyiunkra. 

A valós segítők útja sokszor eléggé sajátos, de szeretettel fogadnak mindenkit, örömmel tölti el őket, ha mások ugyanezen az úton, velük párhuzamosan, de mégis külön haladnak, végzik feladataikat, és így adják meg segítségüket másoknak. Nem számít mi ez a feladat, az a fontos, hogy azt megoldják, ezáltal pedig előrébb jusson az vagy előrébb jussanak azok, akik segítségre szorultak. Minél több segítő létezik, annál jobb, mert világunk annál könnyebben halad majd, és bolygónk ezáltal egyre élhetőbbé válik.

Viszont érdemes a segítőknek is elkerülni azt, hogy Istenként kezeljék és mások felé helyezzék önmagukat, és olyan esetekben, amikor bárki, már másik segítőtől kér segítséget, jobb ha továbbra is szeretettel maradnak iránta, és ezt az energiát továbbítják feléje. 

Sok esetben viszont sajnálatos módon ilyenkor az irigység, a féltékenység, a sértődöttség és/vagy a harag önt el egyes, magukat segítőknek nevező személyeket. Illik pedig tudni nekik is, hogy ezek az energiák bár okozhatnak rosszat a tőle elfordultnak vélt személynek (azzal, hogy ha valaki mástól is segítséget kér, nem jelenti azt, hogy el is fordulna), de a fejlett lelkeket az ilyen alacsony energiák már nem érik el, és a feléjük (bárki felé is) küldött energiák mindig visszaszállnak azokra, akik akár csak gondolati formában is létrehozták őket. Ezzel nem fogja saját nagyságát emelni senki, csupán azt a butaságot és tudatlanságot adja közre vele, ahol éppen tudatosságában, fejlettségében tart. Nincs angyal, aki elfordulna bárkitől is azért, mert az egy másik angyal segítségét (is) kéri, ők továbbra is szeretettel viseltetnek mindenki iránt. 

Nem egy-egy emberről szól a világ, hanem mindenkiről, ha egy valakinek jobb, azzal már mindenkinek jobb. Egyek vagyunk, ezt sosem szabad elfelejteni, nem szabad a sértődöttet, a dühöset, a féltékenyt játszani, ezzel mindenki saját magának árt a legjobban.

Továbbra is azt mondom, hogy tiszteljük, becsüljük egymást, legyünk alázatosak a másikkal, ugyanígy mindenkivel szemben, és örüljünk neki, ha újabb és újabb segítőkről hallunk, az olyanokról, akik valóban szeretettel és bármikor segítséggel viseltetnek bárki iránt, mindenki iránt.

Szeretettel:

Carmelian&Cedamus

Elérhetőség:
carmelian14@gmail.com
cedamusmelin@gmail.com

facebook:
Carmelian Spirituális Gyógyító
Melin Cedamus