Az egó - az a hatalmas "én"

Nagyon sokan kérdezték már tőlünk, hogy mitől lehetünk valós életfeladataink területén még sikeresebbek, hogyan kerülhetünk spirituális lépcsőfokainkon egyre és egyre magasabbra fejlődésünk során. A válaszom roppant egyszerű, hiszen a fejlődés ezt magában hordozza úgy, hogy sokszor észre sem vesszük.

Persze tudatosan is képesek lehetünk a fejlődés ütemének gyorsítására. Ebben maga az "énkép" játszik nagyon fontos szerepet, vagyis maga az egó. A Szeretlek című könyvben ugyan részletesen is kifejtettem magát az egó-t és ennek szerepét teljes összehasonlításban a lélekkel, de nem a könyvben megfogalmazottakat írom le, hiszen nem akarom azoktól elvenni az újdonság erejét, akik még nem olvasták a könyvet, sem pedig újra felidézni azok számára, akik már igen. Most egy másik megvilágításban kaphatunk választ kérdéseinkre.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy spirituálisan annál magasabb lépcsőfokokon állunk, minél alacsonyabb a bennünk lévő "énkép". Sokan azt a nézetet vallják, hogy az egó-ra szükség van, én mégis azt mondom, hogy nincs, és minél kisebb a mértéke, annál jobb. Ne felejtsük el, hogy emberi testben élünk, és így saját magunk érdekeit, legyenek azok bármilyenek is, nehéz háttérbe szorítani. Viszont ahogy nő bennünk a szeretet, ahogy látásmódunk egyre jobban tágul, és már nem csak önmagunkban, nem csak családunkban és ismeretségünkben gondolkozunk, hanem mindannyiunkban, ez egész emberiségben, sőt az egész világegyetemben, ha az összes létezőt egynek látjuk, akkor ez az egó, úgy fog csökkenni.

Addig, amíg a cél csupán saját előrejutásunk, amíg anyagi hasznunkat lessük bármiben, addig az egó erős. Viszont ahogy elkezdünk a másikért gondolkozni, a másikért tenni minden önérdek és mindenféle elvárás nélkül, úgy ezzel az egó már csökken. Nem könnyű teljes mértékben lecsökkenteni és megszüntetni, de lélekfejlődésünk folyamán, ezt elfogjuk érni, akkor is, ha ez nem ebben az életünkben következik be, hanem akár tíz- vagy százezer év múlva.

A saját önös céljaink lecsökkentésével, az önös érdekek teljes eltörlésével egó-nk is megszűnik létezni. Ebben az esetben már csupán másokért létezünk, másokért teszünk. Nem kell megijedni, mert az "egyek vagyunk" és az "amit adsz, azt kapsz" elvén mi is visszakapjuk mindazt, amit másokért, amit mindenkiért teszünk. Fedél mindig lesz a fejünk felett, kenyér mindig lesz az asztalon, saját boldogságunk nem ezen múlik. 

Felmerülhet benned a kérdés, hogy ha mindenről lemondok, akkor ne is egyek? Sokan azt mondják, az egó jó "dolog" vigyáz arra, hogy életben maradjak és tápláljam magam. Hidd el, a lélek is ezt teszi! Egy spirituális tudattal rendelkező lény mindenkit szeret, így önmagát is, azzal pedig, hogy önmagát szereti, vigyáz saját testére, ezért megadja mindazt az alapvető szükségletet számára, amivel azt épségben tarthatja. Így szeretetét, gondolatait és cselekedeteit más szolgálatába tudja állítani.

Ne az legyen a cél, hogy egyik pillanatról a másikra  mondjunk le mindenről, mert a fejlődés folyamatos. Élvezhetjük az életet úgyis, ha látókörünket és a bennünk rejlő szeretetet folyamatosan bővítjük mindenki felé, mert azzal, ha másoknak megadjuk mindazt, amire szüksége van, akkor ezzel ez saját magunk számára is megteremtődik. Hiszen mindannyian egyek vagyunk. 

Az egó, a felvett tanításaink összességéből áll össze (ebben létezik valós, de sok hamis tanítás is), minél erősebb, annál kevésbé vagyunk képesek az úgynevezett "mágikus" képességekkel bánni. A lélek magában hordozza mindezt a képességet, de az egó korlátai miatt képtelen a tudatba közvetíteni, így képtelenek vagyunk ezekkel élni. Minél kisebb lesz az egó, és minél több lesz bennünk a szeretet, a lélek annál erősebbé válik, így a bennünk rejlő képességek is egyre erősödni fognak, mígnem azokat már úgy használhatjuk, ahogyan csak szeretnénk. 

Mert amíg az egó megköt, addig a lélek szárnyakat képes adni számunkra.

Szeretettel:
Carmelian & Cedamus

Elérhetőség:

carmelian14@gmail.com

cedamusmelin@gmail.com

Facebook:

Carmelian Spirituális Test-lélekgyógyász

Melin Cedamus